Pár napja már mintha jobb lett volna. A meghalás után mintha múlna a fájdalom, kezdenék magamra találni. … ohh lehet hogy ez igy túlzás, miért is vagyok ennyire nagyképű. Hiszen hol vagyok én még attól, hogy magamra találnék? De megtettem az első lépéseket, hogy ebből az ürességből, a bénult reggelekből, amikor azt érzem, hogy nem tudok és nem is akarok felkelni…. kikeveredjek. Az ólomnehéz nappalokkal küzdök, mert csinálni kell, tenni kell és nem is akárhogy. Próbálom túlélni a délutánokat, a dermedt csöndet ami körülvesz, próbálom képzelni, hogy életem van szép és szines, kavargó. Legyűröm az ájulós éjszakákat, mert addig maradok amig azt nem érzem, hogy összeesem, azt képzelem akkor majd könnyebben jön az álom. Marhaság…. dehogyis.. amint lefekszem ólomnehéz szempillákkal megrohannak a rémek, a gondok és dörömbölnek a fejemben. Aztán megint a reggel és kezdődik minden előlről.
Ma nem erről akartam irni, mert jó volt. Kicsit jobb volt… dolgoztam érte. A görcseim kezdtek vesziteni erejükből…nem kapaszkodtak már annyira egymásba. Mosolyogtam is.
….és akkor ott volt . Egy levél. Nem sokat irt… csak annyit, hogy ez nekem szól.: Here in my heart. Na meg még az, hogy sosem feled .
Valami kavarog bennem…olyan fájós, torokszoritós valami. De miért?… amikor tudom , hogy nem szabad, mert nem érdemes, tőle menekülni kell. Igen menekülni és minél messzebbre…
Miértek újra
2010 május 13. | Szerző: Bramasole
Pár napja már mintha jobb lett volna. A meghalás után mintha múlna a fájdalom, kezdenék magamra találni. … ohh lehet hogy ez igy túlzás, miért is vagyok ennyire nagyképű. Hiszen hol vagyok én még attól, hogy magamra találnék? De megtettem az első lépéseket, hogy ebből az ürességből, a bénult reggelekből, amikor azt érzem, hogy nem tudok és nem is akarok felkelni…. kikeveredjek. Az ólomnehéz nappalokkal küzdök, mert csinálni kell, tenni kell és nem is akárhogy. Próbálom túlélni a délutánokat, a dermedt csöndet ami körülvesz, próbálom képzelni, hogy életem van szép és szines, kavargó. Legyűröm az ájulós éjszakákat, mert addig maradok amig azt nem érzem, hogy összeesem, azt képzelem akkor majd könnyebben jön az álom. Marhaság…. dehogyis.. amint lefekszem ólomnehéz szempillákkal megrohannak a rémek, a gondok és dörömbölnek a fejemben. Aztán megint a reggel és kezdődik minden előlről.
Ma nem erről akartam irni, mert jó volt. Kicsit jobb volt… dolgoztam érte. A görcseim kezdtek vesziteni erejükből…nem kapaszkodtak már annyira egymásba. Mosolyogtam is.
….és akkor ott volt . Egy levél. Nem sokat irt… csak annyit, hogy ez nekem szól.: Here in my heart. Na meg még az, hogy sosem feled .
Valami kavarog bennem…olyan fájós, torokszoritós valami. De miért?… amikor tudom , hogy nem szabad, mert nem érdemes, tőle menekülni kell. Igen menekülni és minél messzebbre…
Túl leszek rajta.. Majd…
Oldal ajánlása emailben
X