<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tüskesztorik</provider_name><provider_url>https://bramasole.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Bramasole</author_name><author_url>https://bramasole.cafeblog.hu/author/Bramasole-2/</author_url><title>Felismerések</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Már tudom, hogy nem is tud szeretni igazán. Tudom, hogy beteg...nagyon. Tudom, hogy lehetetlen vele élni. Tudom, hogy a vele való út sehová sem vezet. Tudom, hogy rengeteg gyötrelem várt volna rám.... hiszen a vele töltött rövid idő is szenvedéssé vált igen hamar. Tudom, hogy lehetetlen elviselni hosszú távon. Tudom, hogy örülnöm kell, hogy ilyen gyorsan megszabadultam tőle. Tudom, hogy a választás nem teljesen érdek nélküli, sőt nagyon is tudatos volt. Tudom, hogy mindig manipulálni próbál. Tudom, hogy mit művel. Tudom, hogy a mostanit is orbitális módon átveri.Tudom, hogy hálásnak kell lennem, amiért megmenekültem.&nbsp;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;... de megnéztem, nem birtam megállni. Pocsék volt Tudom&nbsp; hogy most egyedül kell lennem, ki kell üritenem a lelkem, meg kell nyugodnom.... és akkor majd talán. Bár most fogalmam sincs semmiről, arról sem mit is akarok valójában. Még az is előfordulhat, hogy egyedül maradok... de ez most még megijeszt. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>