Elégtétel

2018 február 3. | Szerző: Bramasole |

Ne állj bosszút azon aki megbántott. Egy nap majd átéli amit veled tett, és ha szerencséd van Isten megengedi, hogy végignézd. Szerintem mindenki ismeri ezt a netes bölcsességet. Velem nem nagyon történt még meg, hogy végignézhettem volna. Eddig. Most az első sorban ülök és nézem az előadást. Nem is tudom mit érzek. Meglepetés volt, hogy a múltból előlépett két olyan ember, akik anno átvágtak, nem is kicsit. Amilyen én vagyok, majdnem beledöglöttem. Már régen nem gondoltam rájuk, nem fájt.. nem volt semmi harag bennem. A jelentkezésük nem tépett fel sebeket.. csak óriási meglepetést okozott. Beszéltem velük, mert miért is ne? Hiszen én egy kedves nő vagyok.. kevesebb nem leszek ezáltal.. az meg hogy ők mit gondolnak, az ő dolguk. Ők pedig meséltek.. Érdekes volt, főleg az egyik.. Nagyon csúnya sztori volt akkor, bár mondhatni teljesen szokványos kis megcsalás. Most bocsánatot kért. Azt mondta piszok volt velem.. (óóó.. hát én tudtam akkor is.)  Elmesélte, hogy egyszer elsétált itt ahol lakom. Nézte a házat.. a kiszűrődő fényeket és egy kivert kutyának érezte magát. Nem érzek fájdalmat, haragot.. igaz örömöt sem, csak nyugalmat, békét. Persze  az is egy jó érzés.  🙂 Elégtétel. Azt hiszem erre mondják, hogy az ember elégtételt kap. Hogy Woody Allent idézzem.. ” Istenem, ha minden ilyen flottul menne “