Nincs mese.. szembe kell néznem a ténnyel.. elbuktam mocskosul. Nem volt újévi fogadalmam, mert minek ..úgysem tartom be.. Csak úgy könnyedén…kis kellemes gondolatként úszkált körülöttem a levegőben, miszerint.. áááá dehogy diéta, majd jobban odafigyelek mit eszem. Vannak isteni salátáim. Mindennek tetejébe rájöttem végre hogy kell a csirkemellet megsütni hogy az a sokat emlegetett omlós és szaftos husi legyen. Szóval igy ábrándoztam. Meg hogy nincs edzés mert utálom, na de gyalogolni az rendben van. És látom magam karcsún, üdén, szökellve könnyedén a lépcsőn, persze a kedvenc farmeromban amiről azt sem tudom hová süllyesztettem.
Már tegnap éreztem hogy baj lesz. Palacsinta. Én nem tudom hogy honnan, miért, de egyszer csak befészkeli magát a gondolataimba és ennyi. Tegnap megúsztam. Ma nem. Isteni volt. Hogy leszek én így núbiai párduc ?