Álom

2010 július 25. | Szerző: Bramasole |

 A halott férjem is ott volt. Jó volt őt látni. Amikor meghalt annyira szerettem volna legalább álmodni vele, de sosem sikerült. Tudtam hogy meghalt…vége, azt is tudtam, hogy el kell ezt fogadnom, hiszen mi mást is tehetnék, és mégis…legalább az álomban újra látni szerettem volna. Ma éjjel itt volt velem. A régi lakásunk és a mostani volt az álom középpontjában. Megvette nekem újra azt a régit… üresen állt, én pedig tétován ácsorogtam az üres, lecsupaszított falak között, aztán körbejártam és rácsodálkoztam mennyire lepusztult..ezt nem is értettem, hiszen mi nem ilyen állapotban hagytuk ott. Mellette kontrasztként néha belebegett a képbe a mostani lakás minden melegségével, otthonosságával. És én már nem akartam azt a régit. Nem kellett. Az újat választottam. Pedig amikor eljöttünk a régi lakásból én sírógörcsöt kaptam, senki nem értette, hiszen mindenki más a helyemben boldog lett volna, hogy ilyen lakásba költözhet. … de én csak sírtam megállíthatatlanul, mintha éreztem volna előre, hogy az addig boldog babaházas életemnek vége szakad, és valami ismeretlen, fájdalmas dolog vár majd rám. 

Álmomban azt hiszem mondtam a férjemnek, hogy szeretem.

Fogalmam sincs mi van velem. Mintha eltévedtem volna. Egyszerűen nem tudom merre kell mennem. Mi a fenét akarok egyáltalán. Szeretnék választ kapni….. megtudni mi kellene ahhoz, hogy megtaláljam ezt a választ. ..