Élet

2010 június 21. | Szerző: Bramasole |

 

Váratlan gyerek voltam, mert az anyukám már nem is remélt. Azt hitte úgy kell majd élnie, hogy neki már nem lehet gyermeke, amikor rosszul lett és az orvos nevetve közölte vele…asszonyom, ön gyermeket vár. Ajándék voltam, boldogságos csoda, akit óvva-féltve szerettek, amig szét nem tört az álom. Meghalt az apukám. Picike kislány voltam, alig 4 éves ekkor. Az anyukám küzdött, dolgozott és én már nem haragszom rá a rengeteg egyedüllétért… a mérhetetlen sok csendért. Nem való az kisgyereknek. A csend belémivódott talán örökre, hiába tudok most már nevetni, beszélni…. valahol mindig ő az úr. Már nem haragszom, amit tudott megtett értem az anyukám.
Aztán elkezdődött a felnőtt életem. Szerelem….az az őrületesen, mindent elsöprő fajtából…. majd házasság…..boldogság. Gyerekvárás…ikrek, ó istenem! micsoda boldogság. A felénél meghaltak, majd közölték hogy nem lehet gyerekem. Túléltem. A férjem mellettem volt mindenben és én is mellette….. mindenben. Boldog évek. Aztán eljött az idő amikor egy nő azt érzi hogy valami üres, valami hiányzik…. nem érdekes már a nyaralás, teljesen mindegy hová megyünk.Minden mindegy mert valami hiányzik. Nekem gyerek kellett… és tudtam hogy lesz, mondhattak az orvosok amit csak akarnak.Elvégre  mire való a lombikprogam? Negyedik próbálkozásra sikerült.. s a közbeeső összeomlások, kétségbeesések, gyötrődések, félelmek…fájdalmak kit érdekelnek már? Imádom az én kispasimat.
Újabb boldog évek. Aztán meghalt az apja. Pokol. Még mélyebb pokol, a legsötétebb, legmélyebb bugyrok. Nem sejtettem, hogy a lélek… vagy mi a fene ennyire tud fájni. Néha már kibirhatatlan volt. Túléltük, talpraálltunk.
Sokszor érzem magam boldognak és szépnek, ajándéknak érzem az életem. Persze vannak még mélységek, de amikor onnan lentről pislogok riadtan, a félelem nyöszörgései egyre halkulnak….az erőm  ami az enyém, igen az enyém most már, biztonságot ad és a fülembe súgja …csak nyugalom, elmúlik és mindjárt jobb lesz. Nézz csak körbe…..mit vittél véghez. Nem könnyű ma sem… de úgy érzem szerencsés vagyok, hogy ezt az életet kaptam. Megyek tovább…..