Felismerések

2010 június 2. | Szerző: Bramasole |

 Már tudom, hogy nem is tud szeretni igazán. Tudom, hogy beteg…nagyon. Tudom, hogy lehetetlen vele élni. Tudom, hogy a vele való út sehová sem vezet. Tudom, hogy rengeteg gyötrelem várt volna rám…. hiszen a vele töltött rövid idő is szenvedéssé vált igen hamar. Tudom, hogy lehetetlen elviselni hosszú távon. Tudom, hogy örülnöm kell, hogy ilyen gyorsan megszabadultam tőle. Tudom, hogy a választás nem teljesen érdek nélküli, sőt nagyon is tudatos volt. Tudom, hogy mindig manipulálni próbál. Tudom, hogy mit művel. Tudom, hogy a mostanit is orbitális módon átveri.Tudom, hogy hálásnak kell lennem, amiért megmenekültem.  

… de megnéztem, nem birtam megállni. Pocsék volt Tudom  hogy most egyedül kell lennem, ki kell üritenem a lelkem, meg kell nyugodnom…. és akkor majd talán. Bár most fogalmam sincs semmiről, arról sem mit is akarok valójában. Még az is előfordulhat, hogy egyedül maradok… de ez most még megijeszt.