Párbeszéd

2010 május 24. | Szerző: Bramasole |

 Az előbb viszont volt egy aranyos telefonhivásom. Itt ülök talpig könnyben ázva, amikor megcsörrent a mobilom. Egy kollégám volt:

– Szia, segits nekem milyen inget vegyek!

– Mi vaaan??

– Tavaly ilyenkor jól leszúrtál, hogy nem jó az ingem…majdnem haza is küldtél.

– Ééén??

– Igen, te!! Szóval milyet?

– Mit tudom én? Egyedül vagy?

– Nem, itt van mellettem az egész család.

– Akkor meg miért nem a feleségedet kérdezed?

– Mert neked nem tetszett.

– Jó…akkor vegyél világoskéket.

– Azt nem, abban olyan vagyok, mint egy BKV-ellenőr.

– Akkor fehéret.

– Az meg olyan temetéses!

-Legyen fekete, az nagyon jól áll neked.

– Azt most nem akarok, viszont van egy világosszürke. Az jó lesz?

Beletörődve ráhagytam..Azóta is itt vigyorgok…na de miért?? Kedvelem ezt a srácot, meg tud lepni mint pl. ezzel a telefonnal is. Vagy a múltkori kiborulásomnál, amikor szintén telefonon beszéltünk és bőgtem mint egy csacsi…a hüppögéstől már nem is tudtam beszélni…ő pedig  kis gondolkozás után azt mondta nekem, hogy ha megnyugszom és  abbahagyom a sirást, akkor megmutatja az esküvői fotóját, mert azt ilyen esetre tartogatja aduászként. Én pedig abban a pillanatban képes voltam teliszájjal nevetni….nevetni sokáig. Hálás vagyok neki.