Egy új nap

2010 május 11. | Szerző: Bramasole |

 Sokszor fekszem le úgy esténként magamban azt gondolva, hogy holnap biztosan jobb lesz. Aztán vagy bejön vagy nem.

Szeretem az ébredést reggel. Azt a pillanatot amikor még nincsenek gondolatok, csak a takaró melegségét, puhaságát és ölelés adta biztonságát érzem…ilyenkor még a szememet sem nyitom ki. Engedem hogy lassan, nagyon lassan érjenek el hozzám a kinti zajok, a fények… Sajnos ez csak pár pillanat, röpkén tovatűnő illékony finomság. Aztán indul a nap. 

Az a lényeg azt hiszem, hogy ma már sokkal jobb volt. Igen… egészen jól érzem magam. Átlagos nap, átlagos teendőkkel…munkával, barátos beszélgetéssel, kis vásárlással – na igen, ez azért kellett a lelkemnek – és rengeteg gondolkozással. Szerencsére volt rá alkalmam, hiszen több mint 2 órát tötlöttem ma autóban. …és ezt imádom. Egyedül vagyok, szól a zene…futnak a kilométerek…és én nyugodtam gondolkozhatok. Érdekes, hogy az autó az egyetlen hely, ahol nagyon szeretek egyedül lenni, sőt kifejezetten idegesit ha valakit valamiért vinnem kell magammal, olyankor úgy érzem hogy megfosztanak a egyik legkedvesebb dologtól . Tulajdonképpen nem is értem…. otthon a lakásban meg miért kóválygok úgy egyedül, mint egy eltévedt turista.

Odakinn megint zuhog az eső, dübörög a tetőn. Mondtam már, hogy ezt is szeretem? Ma jól fogok aludni. Remélem álmom is lesz…