Első lépések

2010 május 10. | Szerző: Bramasole |

 Nem birok nem beszélni. Egyszerűen nem birom a némaságot, bár jelen esetben totális csöndben üldögélek, csak a billentyűk halk kopogása hallatszik. Szeretem megbeszélni a dolgaimat, elmondani, elmesélni, szeretem ha meghallgatnak, sokszor már attól jobban érzem magam, ha kiboritok magamból mindent. Nem olyan régen olvastam egy cikket arról, hogy a nők szeretnek naplót irni, és ennek a legtöbb esetben terápiás hatása van…na persze mi más is lenne. Azt hiszem én sokkal jobban szeretném élőszóban, mint irásban elmondani..momentán nincs kinek.Újrakezdek mindent. Újraépitem az életem. Megint. Nyomott hangulatú napom volt ma, amit nyugodt szivvel foghatunk a pocsék időre… (ne meg a nyuszira) de valójában már magamat is nehezen viselem el. Kell találnom valami megoldást, feloldást…megkönnyebbülést…meg kell találnom az utamat. Stabilitást ebben az ingoványos, imbolygó ürességes semmiben.