Elégtétel

2018 február 3. | Szerző: Bramasole

Ne állj bosszút azon aki megbántott. Egy nap majd átéli amit veled tett, és ha szerencséd van Isten megengedi, hogy végignézd. Szerintem mindenki ismeri ezt a netes bölcsességet. Velem nem nagyon történt még meg, hogy végignézhettem volna. Eddig. Most az első sorban ülök és nézem az előadást. Nem is tudom mit érzek. Meglepetés volt, hogy a múltból előlépett két olyan ember, akik anno átvágtak, nem is kicsit. Amilyen én vagyok, majdnem beledöglöttem. Már régen nem gondoltam rájuk, nem fájt.. nem volt semmi harag bennem. A jelentkezésük nem tépett fel sebeket.. csak óriási meglepetést okozott. Beszéltem velük, mert miért is ne? Hiszen én egy kedves nő vagyok.. kevesebb nem leszek ezáltal.. az meg hogy ők mit gondolnak, az ő dolguk. Ők pedig meséltek.. Érdekes volt, főleg az egyik.. Nagyon csúnya sztori volt akkor, bár mondhatni teljesen szokványos kis megcsalás. Most bocsánatot kért. Azt mondta piszok volt velem.. (óóó.. hát én tudtam akkor is.)  Elmesélte, hogy egyszer elsétált itt ahol lakom. Nézte a házat.. a kiszűrődő fényeket és egy kivert kutyának érezte magát. Nem érzek fájdalmat, haragot.. igaz örömöt sem, csak nyugalmat, békét. Persze  az is egy jó érzés.  🙂 Elégtétel. Azt hiszem erre mondják, hogy az ember elégtételt kap. Hogy Woody Allent idézzem.. ” Istenem, ha minden ilyen flottul menne “

Egy borús nap

2018 január 10. | Szerző: Bramasole

Tulajdonképpen fogalmam sincs milyen idő volt ma. Én elbújtam, begubóztam. Napok óta nem vagyok jól. Óriási viharok dúlnak a lelkemben és ez persze megnyilvánul fizikai valómban is.. papucsban csoszogok..kócos vagyok.. kisírt, vörös  a szemem.. mindenhol gombócos papírzsepiket hagyok magam után.   Néha amikor belenézek a tükörbe valami véletlen folytán,  a frászt hozom magamra.. Azt hiszem épp itt az ideje, hogy kihúzzam az első tüskét.  

A bukás

2018 január 6. | Szerző: Bramasole

Nincs mese.. szembe kell néznem a ténnyel.. elbuktam mocskosul. Nem volt újévi fogadalmam, mert minek ..úgysem tartom be.. Csak úgy könnyedén…kis kellemes gondolatként úszkált körülöttem a levegőben, miszerint.. áááá dehogy diéta,   majd jobban odafigyelek mit eszem. Vannak isteni salátáim. Mindennek tetejébe rájöttem végre hogy kell a csirkemellet megsütni hogy az a sokat emlegetett omlós és szaftos husi legyen.  Szóval igy ábrándoztam. Meg hogy nincs edzés mert utálom, na de gyalogolni az rendben van. És látom magam karcsún, üdén, szökellve könnyedén a lépcsőn, persze a kedvenc farmeromban amiről azt sem tudom hová süllyesztettem. Már tegnap éreztem hogy baj lesz. Palacsinta. Én nem tudom hogy honnan, miért, de egyszer csak befészkeli magát a gondolataimba és ennyi. Tegnap megúsztam.  Ma nem. Isteni volt. Hogy leszek én így núbiai  párduc ?

Újév

2018 január 1. | Szerző: Bramasole

A hagyományoknak megfelelően elindult az újév. Már túl vagyok a szivettépő zokogáson és az újévi koncerten. Az utóbbi szép volt megint, imádom. Az előbbi nem volt szép és csak reménykedni tudok, hogy ma már nem lesz több felvonás.Mérget nem vennék rá. Holnap jobb lesz, elindul  az élet, kezdődik a munka, első értekezlet áááááá  de jó is lesz.

Összeomlás

2017 december 31. | Szerző: Bramasole

Na.. nem tartott túl sokáig a békésnek, majdnem idillnek- tűnő állapot, csak egy telefon kellett hozzá. Egyetlen egy rokonom van, vele sem túl szoros a kapcsolat. Sikeres ember..fogalmazzunk igy, egy ideje ő is egyedül él, a felesége meghalt 4 éve. Néha nehéz vele.. na de kivel nem. Teljesen őszintén mondom, sosem gondoltam volna hogy lesz még egy nő a Földön, aki el tudja őt viselni.. azt hittem erre csak a felesége volt képes. Szóval ma felhívott és  bejelentette  , hogy van egy komolynak tűnő  pár hónapja tartó kapcsolata. Gratuláltam.. bár azt hiszem nem sikerült őszinte örömöt mutatnom, ezzel szemben keserűséget igen. Mert én aztán mindent, de tényleg mindent megtettem, hogy találjak valakit.. lehet ezt nem kellett volna? .. és itt állok tökegyedül. Jól van.. tudom..milyen ember vagyok ..örülnöm kellene. ..az az ő élete.. meg legalább neki sikerül… és hinni kell  (ááááááá..) és minden marhaságot tudok amit ilyenkor mondani szoktak és nem is marhaság, hanem kurva nagy bölcsességek.. Az az igazság hogy jól kibőgtem magam. Fogalmam sincs mit kellene tennem.. egyáltalán kell-e tennem valamit.  

Újra itt

2017 december 30. | Szerző: Bramasole

7 év után újra itt. Eszméletlen sok minden történt ennyi idő alatt. Beleolvastam a régi irhásaimba.. és csak nézek.. ki ez a nő ? Tele fájdalommal,  szomorúsággal.. Azt akartam irni.. lehet boldogabb azóta sem lettem.. de ez nem igaz..Kutya kemény dolgokon mentem keresztül..pedig amikor itt elkezdtem riogatni.. azt gondoltam.. az évek csak jót hozhatnak, az élet szépen kialakul.. minden happy lesz újra, nahát a túrót.A java még csak ezek után jött. Gyakorlatilag minden a feje tetejére állt..az addig viszonylag stabilnak gondolt életem borult, borult..és én a Mariana árok mélységeiben találtam magam. Voltak olyan éjszakák amikor a sírástól nyüszitve imádkoztam álomért, vacogó fogakkal kérdezgettem uramisten most mi ? hogy tovább? Kérdezgettem a  nagy sötétségben hogy nekem ezt miért kell, nem volt még elég?  és miért egyedül?  Mellettem miért nem lehet senki aki legalább egy vigasztaló szót ad nekem?  Na ..hát mindez megvolt.. Aztán megtörtént az amit elképzelni sem akartam… úgy 3 évvel ezelőtt . Aztán apró lépések.. és tényleg, az anyunak igaza volt.. amikor régen azt mondta nekem valamiért nyugtatásképp… ne izgulj.. majd minden kialakul.  Akkor csak keserűen elhúztam a szám… dehogy hittem.pedig tényleg  .. minden kialakul.. jönnek a kis lépések.. előre szépen. Holnap szilveszter…  Nem emlékszem hogy ilyenkor ne lett volna bennem szorongás a holnaptól.. a jövőtől. A következő év sem lesz könnyű, még nem rendezettek a dolgaim…mégis  bizakodó vagyok. Igen. Vagy korai még ezt irni? Majd úgyis elmúlik?  🙂

Nálad jártam

2010 október 25. | Szerző: Bramasole

 Annyira fájt tőled elszakadni, mégsem megyek hozzád csak nagyon ritkán. Néha-néha rászánom magam, de mindig az a vége, hogy elmenekülök. Elmenekülök a néma, hideg kövek közül, hiszen ott senki nem válaszol. Te sem. Hiába sirok… nem simogatod meg a hajam, hogy nincs semmi baj… nyugodj meg. Hiába mondom el mi történt… nem válaszolsz. Hiába mutatom neked mekkorát nőtt a kicsi fiad… nem látom a mosolyod. Csak az a hideg szürke márvány néz szembe velem, ami nem te vagy. Te ott fekszel alatta ..és ezt nem akarom tudni. Ilyenkor már futok is onnan megnyugvás nélkül.

Ma elmentem hozzád. Annyira vágytam rá, mert már oly elviselhetetlen volt  a létem. Odamentem. Nem hazafelé kormányoztam az autómat, hanem inkább hozzád. Kora délután volt …csodás melegséges napsütéssel. Imádom az őszt. A szineket… a sárgákat, a sok vöröst, a megbújó kicsi zöldeket. Ott nálad ez a látvány fogadott… és tudod arra gondoltam, mintha ezzel akarnád a lelkem simogatni.Beleszagoltam a levegőbe, ó az az isteni avar illat…nagyokat lélegeztem, hagytam hogy átjárjon…És a rengeteg lehullott levél. Úgy gázoltam bele, mint egy pajkos kisgyerek, ha lát egy tócsát. 

Jó volt ma nálad. Vajon tényleg látsz engem… úgy ahogy igérted? Nem tudom. .Az a meghittség kell nekem amit csak te tudtál adni. Azt keresem mindenhol. De nem lelem.

Álom

2010 július 25. | Szerző: Bramasole

 A halott férjem is ott volt. Jó volt őt látni. Amikor meghalt annyira szerettem volna legalább álmodni vele, de sosem sikerült. Tudtam hogy meghalt…vége, azt is tudtam, hogy el kell ezt fogadnom, hiszen mi mást is tehetnék, és mégis…legalább az álomban újra látni szerettem volna. Ma éjjel itt volt velem. A régi lakásunk és a mostani volt az álom középpontjában. Megvette nekem újra azt a régit… üresen állt, én pedig tétován ácsorogtam az üres, lecsupaszított falak között, aztán körbejártam és rácsodálkoztam mennyire lepusztult..ezt nem is értettem, hiszen mi nem ilyen állapotban hagytuk ott. Mellette kontrasztként néha belebegett a képbe a mostani lakás minden melegségével, otthonosságával. És én már nem akartam azt a régit. Nem kellett. Az újat választottam. Pedig amikor eljöttünk a régi lakásból én sírógörcsöt kaptam, senki nem értette, hiszen mindenki más a helyemben boldog lett volna, hogy ilyen lakásba költözhet. … de én csak sírtam megállíthatatlanul, mintha éreztem volna előre, hogy az addig boldog babaházas életemnek vége szakad, és valami ismeretlen, fájdalmas dolog vár majd rám. 

Álmomban azt hiszem mondtam a férjemnek, hogy szeretem.

Fogalmam sincs mi van velem. Mintha eltévedtem volna. Egyszerűen nem tudom merre kell mennem. Mi a fenét akarok egyáltalán. Szeretnék választ kapni….. megtudni mi kellene ahhoz, hogy megtaláljam ezt a választ. ..

Élet

2010 június 21. | Szerző: Bramasole

 

Váratlan gyerek voltam, mert az anyukám már nem is remélt. Azt hitte úgy kell majd élnie, hogy neki már nem lehet gyermeke, amikor rosszul lett és az orvos nevetve közölte vele…asszonyom, ön gyermeket vár. Ajándék voltam, boldogságos csoda, akit óvva-féltve szerettek, amig szét nem tört az álom. Meghalt az apukám. Picike kislány voltam, alig 4 éves ekkor. Az anyukám küzdött, dolgozott és én már nem haragszom rá a rengeteg egyedüllétért… a mérhetetlen sok csendért. Nem való az kisgyereknek. A csend belémivódott talán örökre, hiába tudok most már nevetni, beszélni…. valahol mindig ő az úr. Már nem haragszom, amit tudott megtett értem az anyukám.
Aztán elkezdődött a felnőtt életem. Szerelem….az az őrületesen, mindent elsöprő fajtából…. majd házasság…..boldogság. Gyerekvárás…ikrek, ó istenem! micsoda boldogság. A felénél meghaltak, majd közölték hogy nem lehet gyerekem. Túléltem. A férjem mellettem volt mindenben és én is mellette….. mindenben. Boldog évek. Aztán eljött az idő amikor egy nő azt érzi hogy valami üres, valami hiányzik…. nem érdekes már a nyaralás, teljesen mindegy hová megyünk.Minden mindegy mert valami hiányzik. Nekem gyerek kellett… és tudtam hogy lesz, mondhattak az orvosok amit csak akarnak.Elvégre  mire való a lombikprogam? Negyedik próbálkozásra sikerült.. s a közbeeső összeomlások, kétségbeesések, gyötrődések, félelmek…fájdalmak kit érdekelnek már? Imádom az én kispasimat.
Újabb boldog évek. Aztán meghalt az apja. Pokol. Még mélyebb pokol, a legsötétebb, legmélyebb bugyrok. Nem sejtettem, hogy a lélek… vagy mi a fene ennyire tud fájni. Néha már kibirhatatlan volt. Túléltük, talpraálltunk.
Sokszor érzem magam boldognak és szépnek, ajándéknak érzem az életem. Persze vannak még mélységek, de amikor onnan lentről pislogok riadtan, a félelem nyöszörgései egyre halkulnak….az erőm  ami az enyém, igen az enyém most már, biztonságot ad és a fülembe súgja …csak nyugalom, elmúlik és mindjárt jobb lesz. Nézz csak körbe…..mit vittél véghez. Nem könnyű ma sem… de úgy érzem szerencsés vagyok, hogy ezt az életet kaptam. Megyek tovább…..

Úton vagyok..

2010 június 16. | Szerző: Bramasole

Nem tudom pontosan mi ez, Naponta küszködök, élem az életem hol könnyebben, hol nehezebben, néha visszazuhanva valami sötét semmibe, ahol jeges rémület fog el… mi lesz velem. Aztán ajándékba kapok lebbenős napokat, ami csak annyit jelent, hogy bármi is ér, akármivel is találom szembe magam…egyszerűen és könnyedén átsuhanok felette, mintha nem érezném semminek a súlyát és jelentőségét…megoldom, kitalálom, teszem a dolgom. Ilyenkor semmi rosszra nem tudok gondolni…valahogy nem vagyok rá képes. Boldog vagyok és szinte viháncolok a teendőimmel. Élvezem hogy ilyen életet kaptam a sorstól. És nem is értem.. mert akkor azok a szörnyűséges napok a félelemmel uralva, honnan bújnak elő? Miért támadnak? Ilyenkor talán elfogy az erőm, talán túl fáradt vagyok…Talán. 

Most viszont pár napja már az ajándékos változatot élem. Próbálom átadni magam az örömnek, a boldog pillanatoknak, perceknek. Próbálom megélni és elraktározni magamban, hogy emlékeztetni tudjam magam erre….

És eszembe jut kedvenc filmemből az az idézet..” Katicabogarak….amikor kislány voltam órákat ültem a fűben és katicabogarakat kerestem, aztán elálmosodtam és elaludtam. …Mikor felébredtem ezrével mászkáltak rajtam a katicák.”

…most alszom. Nem keresem. Majd jön.